Előzetes várakozások
Vegyes érzelmekkel tekintettem a hétvége elé. Egyrészt nagyon szerettem volna, hogy jól sikerüljön, mert fontosnak és meghatározónak tartottam az MHS szempontjából. Másrészt pont emiatt voltak bennem kétségek. Egyrészt a szabályrendszert nem éreztem kiforrottnak, másrészt az infrastruktúra terén voltak fenntartásaim.
A harmadik terület, ahol kockázatosnak láttam a dolgot, az a fogadtatása volt a potenciális versenyzők között. A tapasztalatok azonban rácáfoltak a félelmeimre, és jól sült el a dolog. Erről részletesen írtam már korábban, most nem akarom szaporítani a szót, pusztán annyit mondanék el, hogy versenyzőként nem kellett semmi mással foglalkozni, csak a tornával. Ez pedig azt mutatja, hogy működött a dolog, méghozzá olajozottan.
Odaút
Pénteken, mintegy 6 órás autózás után kicsit hisztis idegállapotban sikerült lejutni Sárospatakra. A rekordhosszúságú út oka az M0-on kialakult dugó volt. Azonban a szíves vendéglátás, a finom bor, meg a pálinka segített feloldódni. A versenyzők jó része ekkor már ott volt, vagy folyamatosan érkezett, így érdekes beszélgetések alakultak ki. Összességében nagyon vidám este volt. Éjfél körül lefeküdtünk aludni, hogy másnap azért ne teljesen leamortizálva álljunk neki a napnak.
A torna
Mikor megérkeztünk, már várt minket az öltözőjurta. Nos igen, nem az a kimondottan modern cucc, de teljesen jó volt. Aztán megnyitó sok beszéddel, még papi áldást is kaptunk, és végre neki lehetett állni kardozni.
Pontosabban műkardozni, mert a selejtezők ezzel a fegyvernemmel mentek. Azt kell mondjam, a jelenlévők nagy többsége nem igazán örült ennek a fejleménynek, de ez tudott volt, így meglepetést nem okozott. Én előző csütörtökön vettem a kezembe először műkardot. Azt tudom róla mondani, hogy soha többé nem akarok vele vívni. Nem szeretem, nem tetszik. Túl könnyű, túl gyors, túl hajlékony. Semmi nem működik vele, amiben jó vagyok. Ez az ellenérzés meg is látszott a teljesítményemen. Mindjárt az első meccsemet Horváth Csabi ellen vívtam, jól ki is kaptam. Na, jól indult! - gondoltam.
Azután egy hosszabb szünetem volt, és mikor ismét rám került a sor, már kicsit jobban összeszedtem magam. Nem volt egyszerű, de a maradék három meccsemet nyertem, így csoportmásodikként kerültem be a federes szakaszba.
Federes rész
Itt már nem volt gond. Magabiztosan léptem a pályára, hiszen erre és ezzel az eszközzel gyakoroltam már jó ideje. Az eredmények is ehhez igazodtak, 5-1; 5-1; 5-2 arányban nyertem a csoportmeccseket. Az eredmények azonban jó és kemény vívásokat takarnak. Az ellenfeleim mind kiválló vívók voltak, akik ellen nem lehetett "lazázni". Stílusok szokatlan volt számomra, ezt különösen élveztem. A legemlékezetesebb momentum a federes szakaszban az volt, amikor sikerült megcsinálni az kardelkapásos manővert (jobb felsőkkel össze - ballal ráfogni a kardra - jobb kézben tartott fegyverrel arcba szúrni)
A következő párbaj az döntőbe jutásért ment. Itt sem volt probléma, egészen a harmadik vagy negyedik csörtéig. Ekkor a bírók "ÁLLJ" vezényszavára én azonnal megmerevedtem, míg ellenfelem nem tudta már megfogni az ütését, és eltalálta a jobb mutatóujjamat. A párbajt megnyertem 5-1 arányban, de éreztem, hogy gond lesz.
Szerencsére volt ott valami krém, amit rákentem a kezemre, meg az ügyeletes orvos (mert ilyen is volt!) bekötözte. Nem tudom, mi volt abban a krémben, de nagyon hatékonyan zsibbasztotta el a kezem, és akadályozta meg a duzzanat kialakulását. Ilyen kell nekem máskorra is!
Döntő
A torna végén ismét Horváth Csabival álltam szembe. Ő eladdig veretlenül menetelt, én meg egyszer veszítettem, akkor is ellene. Eléggé kétesélyesnek éreztem a küzdelmet. Csabi nagyon gyors, és kiszámíthatatlan stílusban vív. Ez a kezdésen is meglátszott, egyből egy gyors ponttal nyitott. Aztán egy dupla találat után ismét ő jött ki jobban a szituból, 0-2 oda. Ez nem tetszett. Ekkor csináltam egy jobb felső - keresztvasas kitolás - markolatgombos ütés kombót. Egy gond volt vele, elfelejtettem, hogy ez nem érvényes támadás...0-3. Baj lesz.
Nagy levegő, nyugodság van. Ekkor sikerült tartalékokat találni magamban, és elkezdtem valahogy úgy küzdeni, hogy nem gondolkodtam, mégis kristálytisztán láttam mindent. Olyan volt, mintha Csabil lelassult volna. Odamentem, megütöttem. 3-1. Aztán ismét. 3-2 Csabin ekkor látszott, hogy megzavarodik. Mintha ekkor jött volna rá, hogy még elveszítheti ezt a párbajt. Újra támadtam. 3-3. Ekkor éreztem, hogy meglesz, de valahogy nem foglalkoztam vele. Egy utolsó támadás, és 4-3. A következő másodpercben lejárt az idő, és én voltam az első MHS torna győztese.
Remek küzdelem volt. Ha Csabi nem ennyire jó, akkor soha nem sikerült volna így felpörögnöm, ezért nagyon köszönöm neki a tanítást. A leginkább arra vagyok büszke, hogy 3-0 hátrányban nem vesztettem el a fejem, sőt, akkor sikerült az aznapi legjobb formámat hozni. Olyan tartalékokat találtam magamban, amiket eddig nem sikerült ennyire öszpontosítva és tudatosan mozgósítani. Úgy érzem, ez egy nagyon fontos lépés volt számomra. Megérte a rengeteg befektetett munka.
És a nyeremény:
 |
| Fekete féderek |
