2015. május 12., kedd

Szabályrendszerek és tanításaik



Mi, akik vívunk, szeretnénk minél inkább közel kerülni ennek a mozgásformának a legmélyebb aspektusaihoz is. Azonban a vívás egy rendkívül komplex és összetett tevékenység, aminek a célja roppant erősen befolyásolja a különböző technikákat, taktikákat és megoldásokat. Ez nem új jelenség, a történelmi időkben is teljesen más harcmodor kellett egy alakzatban küzdve, egy sikátorban védekezve, vagy pedig egy első vérig tartó párbajt megvívva. Az azonban közös minden valós vívásra, hogy manapság igencsak ritkán lehet autentikus formában művelni őket – tegyük hozzá, szerencsére.

Ebből azonban egyenesen következik az, hogy különböző szabályokkal és/vagy felszerelési tárgyakkal tesszük biztonságosabbá a tevékenységünket, épp úgy, ahogy azt már a reneszánsz és más korok emberei is tették.
Az, hogy a szabályok a valóság egy bizonyos szempontból történő leszűkítései úgy vélem, tekinthetjük axiómának. A leszűkítés szempontjai azonban szabályról-szabályra változnak, és a megalkotójuk értékrendjét, célját tükrözik. Ebből sokszor „hitviták” robbannak ki. Ezek a viták sajnos túl gyakran torkollanak sértődésbe, a másik rendezvényének passzív ignorálásába, rosszabb esetben aktív fúrásába. Pedig szerintem ez nem helyes. 

Úgy vélem, nem létezik egyetlen önmagában üdvözítő szabályrendszer sem. Ha a vívást egy tortának képzeljük el, minden szabályrendszer csak egy szelet a nagy egészből. Akkor ismered meg magát a tortát, ha minél több szeletbe kóstolsz bele. Ugyanis minden szabályrendszer tanít neked valamit, ami része a nagy egésznek., és ráadásul a „nagy egészet” sem könnyű definiálni. Hiszen miről is beszélünk? Csak néhány példa a számtalanból:

  • Szablya versus szablya, esetleg szablya vs valami más?
  •  Megkéselhetlek harc közben? Vagy az tilos? Máris egy szempont, amit figyelembe kell venni. 
  • Ketten vagyunk, vagy egy csata kellős közepén csapunk össze? Két teljesen eltérő szituáció. 
  • Egy XIX századi párbaj meg nem is hasonlítható egy végvári viadalhoz. Melyiket szeretnénk vizsgálni?
Soha nem született még ember, aki az erőszak jelenségét teljes egészében ismerte volna. Ember erre képtelen, egyszerűen nem elég rá egy emberi élet. Hatalmas területeket járhat be, de mindent soha nem ismerhet meg. Innentől kezdve pedig roppant szűklátókörűségre utal egy-egy szabályrendszert piedesztálra emelni, vagy fordítva: lehúzni.


Az tehát a szabályrendszer megalkotójának joga és lehetősége, hogy maga döntse el, mely aspektust emeli ki, és melyiket tiltja. Az pedig a vívó felelőssége és joga, hogy megismerve a szabályrendszert, eldöntse, hogy akarja-e azt a tapasztalatot, amit azon keresztül nyerhet, vagy sem. Mindegyik döntés teljesen érthető és nem minősíthető. Sem a vívó oldaláról a szabályrendszert nem kell minősíteni, sem a szabályalkotó oldaláról a részvételre vonatkozó döntést, az udvarias és jószándékú kritika határain túl. Egyet tehet mindegyik fél: tiszteletben tartja a másik döntését. 

A másik, ami ebből következik, hogy magadat korlátozod, ha csak egy rendszerben gyakorolsz és ilyen-olyan indokokból elutasítod a tapasztalást más rendszerekben. Hiszen az csak egy szelet a tortából, és sosem tudod meg, milyen ízeket rejt még a nagy egész. Leírom példának, hogy nálunk ez miként működik:

Az én célom a vívás tanításával az, hogy a végvári katonai harcmodort kutatva és oktatva segítsem a vívóimat határozott, tudatos és ravasz vívóvá válni. Ehhez számos dolgot használunk, de témánál maradva alapvetően 4 szabályrendszer szerint vívunk. Ez már nagyon hamar elkezdődik, az edzések után a teljesen kezdőnek is van lehetősége becsatlakozni a szabadvívásba. Nem kényszer, lehetőség, de még senki nem bánta meg. A szabályrendszerek, és amit tanulni lehet belőlük:

„Bajvívás”
6 méter átmérőjű körön belül megy a küzdelem. Nem számoljuk a pontokat, találatokat. A harcnak vége van akkor, ha

  • Az illető feladja, mert úgy érzi, elég találatot kapott ahhoz, hogy legyőzzék.
  • Az egyik fél elhagyja a küzdőteret, vagy mert kilökik, vagy mert más okból kimegy.
  • Az egyik fél egyértelmű dominanciába kerül

Ha birkózásra kerül a sor, akkor megállunk, majd a sisakot-fegyvert letéve hasonló szituációból folytatódik a küzdelem a grundbirkózás szabályai szerint.
Mit tanít ez a rendszer: agressziót, harci szellemet, teljes erőbedobást.

„Mérgezett penge”
Egyszerű rendszer. A szablya legapróbb érintése is ér. Nincs fizikai kontaktus, csak fegyver vs fegyver.
Mit tanít: védekezni és csak biztosra támadni

„3 menet 5 érintés” 
A szabályrendszer viszonylag bonyolultnak tűnik, de nem az. Érintésnek számít a pengék találkozása egymással és/vagy az ellenfél testével. Ez utóbbi pontnak számol. Dupla találatnál 1-1 pont mindkét félnek, de csak 1 érintés kerül számolásra. A menet végén az győz, aki az 5 érintésből több pontot szerzett. Ebből a menetből van 3. Célszerű két bíróval csinálni, az egyik az érintéseket, a másik a pontokat számolja.
Mit tanít: Nagyon trükkös rendszer, hiszen a vezetésre álló félnek érdeke a pengék összeütése, míg a másik minden erejével igyekszik elkerülni azt. Ebből következik, hogy a penge feletti uralmat lehet ezen keresztül gyakorolni, illetve a helyzetfelismerést, a taktikus gondolkodást és tervezést.

„Sima verseny” 
Ez a legáltalánosabban elterjedt szabályrendszer. Az apróbb érintéseket nem szoktuk számolni, de ez inkább csak helyi sajátosság.
Mit tanít: általános vívásrutint ad.

Ezen a négyen kívül van még számos másik rendszer, és mindegyiknek van valami célja, üzenete. Mi ezt a négyet használjuk a leggyakrabban, és szerintem ezen a példán keresztül lehet érteni, mire is gondolok. Azt javaslom hát mindenkinek, hogy minél több, egymástól gyökeresen eltérő körülmények között is tegye próbára a tudását. Ezzel nagyon hasznos tapasztalatokhoz juthat. Ezért van az, hogy kifejezetten bátorítom azokat, aki hozzám járnak tanulni, hogy menjenek minél több rendezvényre, szemináriumra és versenyre, mert a minél szélesebb látókörből mindenki profitál, az oktató és a tanítvány is. Hiszen ennek a művészetnek nincsenek élő mesterei, így csak egymástól tudunk tanulni.


2015. április 28., kedd

2015. április 12., vasárnap

2015. február 20., péntek

Források szablyához/Sources for saber

Az alant látható táblázatban időrendi sorrendbe vannak szedve a Hódoltság korának kortárs szablyavíváshoz kapcsolható forrásai, meg néhány fontosabb esemény és háború. A legtöbb elérhető a www.wiktenauer.com oldalon, ha valaki szeretné tanulmányozni.

You can find the list of contemporary saber-related sources from the Ottoman era's, and a few main event and war in Hungary. The most sources availabe at the www.wiktenauer.com

sources and events

2015. február 18., szerda

Zwerk és aztán?

A minap volt szerencsém Kapuváron lenni, és segíteni Maci barátomnak edzést tartani. A téma, amiről szó volt, a zwerkhau után következő technikai megoldásokról szólt. Erről írok most pár szót, mintegy emlékeztetőül. 

A szituáció eléggé egyszerűen indul: Tételezzük fel, hogy ellenfelünk kivédte az általunk ütött keresztütést. Ekkor egy döntési helyzet adódik, ahol az optimális megoldás függ néhány tényezőtől. Az alábbi eseteket vizsgáltuk meg, és néztünk meg rá egy-egy valid opciót. 

1 - alaphelyzet.
Megütöttük a zwerkhau-t. Az állás nagyjából kiegyensúlyozott, jellemzően nem vagyunk az ellenfél középvonalához képest egyik irányban sem eltolva.
Reakció: bal oldali zwerk. Figyelni kell arra, hogy a fegyver súlypontja lehetőség szerint minél kevesebbet mozog, ellenben mi magunk a jobb oldalról minél hosszabban a bal oldalra lépünk.

2 - közeli távolságban
Ha az ütések végén közeli távolságban vagyunk, akkor egyfajta "brute force" megoldás jöhet szóba. Közeli távolság, amikor egy rövid, stabil lépéssel eléred az ellenfél testét a testeddet, és/vagy a fegyverek egymás erősén kereszteződnek.
Reakció: birkózás a kardban technikával eltolod a saját jobb oldalad felé az ellenfél fegyverét, majd tetszőleges közelharci technikával támadod. Ha az ellenfeled nagyon kint van a (te) bal oldalon, akkor egyszerűen rányomod a karját. Közben opcionálisan ütöd és/vagy rúgod, térdeled, ahol éred.

3 - magasan
Ha a kötés magasan jön létre, majdhogynem korona magasságában akkor egy alsó ütés javasolt. Ennek az ütésnek azonban van egy trükkös eleme, mégpedig az, hogy ekkor balra kell mozognunk, és gyorsan eltávolodni az ellenféltől. Ezt akkor tudjuk megtenni - és ez a kulcsa az egésznek - ha előbb indulunk el testtel, és csak ezt követően vesszük le a pengét az ellenfél fegyveréről. Ha nem így teszünk, tehát elsőnek a kardot mozdítjuk, és csak másodsorban a testünket, akkor nyílást kínálunk fel, amit az ellenfél kihasználhat. Kivonulás közben törekedni kell a minél mélyebb testhelyzetre, és arra, hogy a kardot a hátunk mögött tartva fedezzük a mozgásunkat. A másik amire ügyelni kell, hogy a keresztvas végig magasan van, hogy el tudjunk bújni a fegyver alatt.

4 - jobb oldalon
Amennyiben a zwerket követően a jobb oldalunkon vagyunk, megint más technikára van szüksége. A "jobb oldalon vagyunk" nagyjából úgy definiálható, hogy ekkor tisztán látod az ellenfeled arcát, és a kardok attól (neked) balra helyezkednek el. Ebben az esetben a zwerk ütése során megkezdett mozgás folytatódik tovább egy keresztlépéssel. A keresztlépéssel még jobban oldalra kerülsz, miközben végig megtartod a fegyverek közötti kötést. Ezt követően arcba szúrod, majd eke állásba lépve, folytatva a mozgást levéded magad az esetleges támadások ellen.

2015. január 31., szombat

Interjú a HMB-ről, közismeretebb nevén a buhurtról.

Készült egy riport Ujvári Ádámmal a buhurtról, avagy a BN-ről netán HMB-ről, ki hogy ismeri. Jó olvasgatást! :-)