2014. július 30., szerda

XVII századi szablya; 18. rész/ XVII century saber; part 18.

Hosszúkard elleni teszt
(english version available bellow the hungarian text)



Alapvetésem, hogy egy rendszernek rugalmasnak kell lennie. A végvári vitézek szablyával harcoltak számos, különböző módon felszerelt ellenfél ellen, ezért a vívásuknak működnie kell akkor is, ha nem szablyával állnak szemben.

Ezért teszteltem a technikáimat hosszúkard ellen. Tóth Marcell, az Ars Ensis hosszúkard oktatója volt segítségemre ebben.'Doki' közel tíz éve vív és oktat, így nagyon jó ellenfél. Sikerült is néhány fontos tapasztalatot leszűrni a küzdelmünkből.

Tapasztalatok:

  • Hosszabb elérésű fegyverek esetén a lábmunka kiemelten fontos
  • Fizikailag erős ellenfelek ellen az irányváltásos cselek jobban működnek, mint az erő-alapú technikák.
  • A belharc jól működik a hosszabb fegyverek ellen. 2 tempóból kell bemenni --> lábmunka!
  • Kell egy olyan protektor, amiben rendesen fel tudom emelni a karom
Szóval összefoglalva: LÁBMUNKA

Test against longsword


I belive that a system must be flexible. The warriors of border garrisons fought agains many type of enemies with saber. Because of this, his fencing should be worked agains different type of weapon, not only against saber.

Because of this I tested the techniques against longsword. Marcell Tóth - instructor of Ars Ensis - helped me. 'Doki' fence and teach for almost 10 years, and he is a very strong opponent. I studied a lot from our fencing.

Experiences:

  • The footwork is extremly important against weapon with longer reach. 
  • Against physically strong opponents the reversing action could work better than the power-based techniques.
  • aThe close combat techniwues could work well against longer weapon. Go into distance with 2 tempo --> Footwork!
  •  I need a new protector, which allow to raise my hands...
So to summarise: FOOTWORK




2014. július 29., kedd

"5 treffe 3 gange"

A történelmi szabályrendszer alapján vívtunk egy jót Doki barátommal

We made a nice and fun free fight based on the historical ruleset.



2014. július 16., szerda

XVII századi szablya; 17. rész/ XVII century saber; part 17.

Tapasztalatok szabad harcban
(english version after the hungarian text)

Véleményem szerint minden rendszert ki kell próbálni a lehető legváltozatosabb körülmények között. Így képet kaphatunk arról, hogy valóban működnek-e az elképzelések. Természetesen egy vívótechnika végrehajthatóságát nagyban befolyásolja az, hogy ki szeretné alkalmazni.

A videó:
The video:


Pár hónapnyi intenzív gyakorlás után úgy döntöttem, hogy részt veszek a 3. Csobánci Bajviadal nevű rendezvényen, hogy kipróbálhassam az interpretáció helyességét. Természetesen messze nincs készen, de egyfajta "alfa - teszt" fázisra már alkalmas, és jobb, ha még most derül ki, hogy teljességgel tévúton járok, mint mondjuk még egy évnyi intenzív munka alapján.

Átnézve a videókat, több komoly hibát láttam, ami a képességeimre és ismereteim szintjére vezethetőek vissza. Ellenben, amikor sikerült a technikákat többé - kevésbé megfelelően végrehajtani, akkor azok működtek.

A körülmények
  • A versenyt fa szablyákkal vívtuk, teljes protektorban. A szablyák könnyebbek voltak mint a fémek, nagyjából 700-750 g. Méretük, görbületük többé-kevésbé megfelelt az átlagosnak
  • A szabályok nem engedték a fizikai kontaktust. Egyedül az ellenfél fegyvertartó kezének elsöprése volt lehetséges. Ilyen helyzetbe nem kerültem a torna során. 
  • A támadó tempóelőnye a pontozásnál figyelembe volt véve. Ez számomra szokatlan körülmény volt, mert az indítás pillanatát vették alapul.
  • Fej és törzs: 3 pont. Végtagok: 1 pont.
  • Volt "láncvágás" azaz maximum 3 egymásba kapcsolódó találat esetén minden találat pontszámát megkapta a versenyző.
  • A selejtezőkben 5 pontig, a döntőkben 7 pontig ment a küzdelem.
  • A ring átmérője 7 m, a kilépést intéssel büntették.


A tapasztalatok
  • Nagyon nehéz az átállás az egyenes vonalú vívásról a körkörös mozgásra. Ez legjobban a "felső állások #7" videón látszik, ahol elmulasztom az oldalra lépést, és gyönyörűen mellbe szúrnak. 
  • A felső állásból borzalmasan erőseket lehet ütni. Ez jól látszik a "felső állások #10" esetében.
  • Az állásokból indított támadások nagy erejük miatt jól kinyitják az ellenfél védelmét, amit ki lehet használni. Lásd: "baloldali középső állás #1"
  • A fizikai kontaktus hiánya borzalmasan nehézzé teszi a stílus vívását. A technikák nagyban építenek ugyanis az ellenfél valamilyen szintű kontrolljára.
  • A halott kard megbosszulja magát. Ld:  "felső állások #1" Itt vívótávolságon belül megtorpantam, és irány akartam váltani. Meg is szúrtak.
Összegzés

A technikákkal elégedett vagyok, a végrehajtással messze nem, de "alfa - tesztnek" tökéletes volt ez az alkalom. Amit rengeteget kell gyakorolni, az a körkörös mozgás ~ lábmunka!! ~ begyakorlása. De véleményem szerint a technikák megállják a helyüket. Természetesen számos vívás kell még, és a végső választ időgép hiányában úgysem tudjuk meg soha.

Experiences in free fight


Based on my opinion all system must be tested in every possible circumstances. If do, we can have clear pictures about the strenghts and weaknesses of our theory. Ofc the usability of all fencing techniques influenced by the fencer's skill... 

After a few months of intensive training I entered into the "3. Medieval saber tournament". My goal was very simple: I will test my reconstruction. It is not ready yet, but enough for "alpha - testing" And if all my theory was a bullshit, it is better to see now than after one more year work. (Finaly, I could won the tournament but this is not important from our viewpoint now)

After checking the videos I see a lot of mistake, which come from my current (low) skill and talent level. But when I could (more~or~less) perform the clear technique they worked.

Circumstances
  • We fought with wooden saber in full protective gear. The weight of saber was a bit lighter than the orinal, cc: 700 - 750 g. The size and curve was same than the average
  • The rules do not allowed any physical contact. Only the push of the opponent's arm was allowed, but I wasn't in the situation, so, I do not met with this oportunities.
  • The judges try to follow who have the temo (eg: right of attack, like in olimpic fencing) This was very unusual for me. 
  • The head and torso: 3 points. Arms and legs: 1 point.
  • In case of "Chain-hit" (maximum 3 continous hit) the judges counted the total amounts of hits.
  • In the qualifiation: 5 points, in the finals 7 points was the goal. 
  • Size of ring was 7 m. If you go out, you had a warning. 
Experiences
  • The change between the classical "line-fencing" and the all-round movement was very-very hard. You can see very well in the "high guard #7". I forget to move out from fencing line, and I was thrusted in my chest. 
  • You can hit extremly hard from high guard. You can see this well in: "high guard #10)
  • The hard-hitting attack can be open the opponent's defence. Good example:'left middle guard #1'
  • The lack of physical contact felt terribly. High amount of my techniques based on the controll of the enemy's hand, body or weapon.
  • The "dead sword" (empty tempo whitin fencing distance) not allowed. See in "high guard #1". I stopped in the middle of the motion and I try to change the direction. My enemy thrust me immediately

Summary


I am satisfied with the techniques but not with my performance. It was a good "alpha - test" but there is a lot of work to do. The moving in the circle ~footwork!! ~ is a crucial point of the whole system. But I think the direction is good, but I need a huge amount of free fight for further testing.

2014. július 8., kedd

XVII századi szablya; 16. rész/ XVII century saber; part 16.


Tárgyi források
(english version available bellow hungarian text)

Voltam a Nádasdy Ferenc múzeumban Sárváron. Sikerült jópár szablyát megmérnem, amik közül 11 darab korban is relevánsnak bizonyult. Főként a görbület és a súlypont volt fókuszban, mint a technikákhoz leginkább fontosabb fizikai tulajdonságok.

Összefoglalónak két chart, ami már az új adatokat is felhasználva készült.





Material sources

I was in Nádasdy Ferenc muzeum, Sárvár. I measured a lot of saber. 11 from the relevant ages. I concentrated for the curve, and for the center of gravity. This is the two most important thing for the interpretation of techniques.

Just for you, two new chart wich based on the new data. 




2014. július 5., szombat

3 tempóra a haláltól / 3 tempo from death

3 tempóra a haláltól
(english text available after hungarian)

A szablyavívó projekt kapcsán körvonalazódott bennem egy gondolat. Elég sokat vívtam hosszúkarddal, valamennyit rapierral, és foglalkoztam a XIX századi szablyavívással is. Emellett számos kiváló vívót láttam küzdeni rengetegféle fegyvernemben.

De ez a fajta szablyavívás valahogy más. Ha körül akarom írni, sokkal kegyetlenebb, könyörtelenebb és gyorsabb, mint bármelyik másik, amit volt szerencsém gyakorolni. A Lichtenauer és Talhoffer féle hosszúkardvívás áll hozzá a legközelebb. De még azokál is közvetlenebb a kapcsolat közted és az ellenséged között. Mert itt ellenséged van, nem ellenfeled.

A harcok nem hosszabbak 3 tempónál. Az egész víváson érződik annak a letűnt kornak a rideg, embertelen keménysége, amiben született. Gyors, brutális, félelmetes.

Ha hallivúdiasan kellene elneveznem, azt a nevet adnám neki: A gyors halál művészete

sic transit gloria mundi

3 tempo from death
During the practice with saber I had an idea. I fight many times with longsword, sometimes with rapier, and I have experience with the saber of XIX century. I also see many excellent fencer with different weapons.

But this kind of saber fencing somehow different. If I want to discribe, this fencing is more violent, ruthless and faster than any others. Fencing of Lichtenauer's and Talhoffer's is closest to him. But the relationship is more direct in this case between you and your enemy. Here you have enemy, not opponent.

The fights are not longer than three tempo. You can feel the cold, inhuman hardness of the era when this fencing was born. Fast, brutal and fearful.

If I should be named this fencing in Hollywood-style I'd give the name: The Art of swift death.

2014. július 1., kedd

Szent László napok Győrben

A hétvégén került megrendezésre Győrben a Szent László napok hagyományőrző rendezvénye. A város történelméhez Szent László erősen kapcsolódik, hiszen itt őrzik a koponyacsontjait is tartalmazó ereklyetartót.
Szent László hermája
A rendezvény az Aranyparton került megrendezésre, ami egy eléggé jó helyszín. Folyópart,  így a levegő nem fülled be, megfelelő tér áll rendelkezésre, árnyék is akad, a nézők pedig kényelmesen láthatnak mindent a töltésoldalról. Nincs messze a várostól, és még parkolni is lehet, tehát azt mondom, hogy eléggé megfelelő minden szempontból.

Színvonal: Hát, leginkább vegyesnek mondanám. Évről - évre nagyjából ugyanazok a csapatok jönnek, és - tisztelet a kevés kivételnek - a műsoruk is ugyanaz. Ez még nem is lenne baj, ha érdekes lenne, de...

Alapjában véve két kategóriát különböztettem meg magamban.

Az igénytelen. 
Ők azok, akiknek sem a felszerelése, sem a fellépése, sem az általuk bemutatott "vívás" vagy akármi köszönő viszonyban sincs semmiféle történelmi valósággal. 

Igénytelen felszerelés: Nevetséges kinézetű, több "korból" összeszedett cuccok. Itt megjegyezném, hogy nem vagyok történész, eléggé megengedőnek tartom magam ezen a téren. Az átlagembernél kicsit jobban vágom ugyan a korokat és viseleteket, de a magyar realitásokat ismerve nem akadok fent mondjuk egy XVII századi öltözethez felvett XVI századi bocskoron, vagy lovaglócsizmán a bőgatya mellé. 
De azért a fazéksisakhoz felvett kötöttpulcsi-láncing, illetve a szadomazó klubból kölcsönzött bőrmellény nekem is erős egy cseppet.
Kevesebb pénzből sokkal jobb cuccokat is össze lehetne rakni, főleg, ha az adott csapat 10+ éve csinálja, amit csinál. De könyörgöm: rohadásig rozsdás sisakok, fegyverek és pajzsok??? WTF???
Azt ne mondja senki, hogy egy flaska WD40 meg egy dörzspapír anyagi kérdés lenne. Akinek mégis, az dobjon rám egy email, és a következő fellépésére zenés kísérettel viszek neki egyet...

Aztán ott vannak azok, akik nem a felszerelésükre igénytelenek, hanem a produkcióra. (ennek a kettőnek azért jelentős a közös halmaza) Gagyi, szemmel láthatóan amatőr vívások, minden kohéziót és ívet nélkülöző előadások. Nem mellesleg, beszédhibás előadóval...

Elfogadom, hogy nincs ideje/kapacitása forráselemzésre.
De legalább akkor olvassa el, ami magyarul(!) hozzáférhető a témában! Az a pár megszállott nem véletlenül publikálja rogyásig a netre a fordításokat, értelmezéseket.

És a leggázabb, hogy ezek közül a "bemutatók" közül többet évekkel ezelőtt is pontosan ebben a formában láttam. Kardozásnak imitált csapkodás, kapitális vívóhibák, minden realitást nélkülöző ökörségek. Sokuknál még Jack Sparrow is jobban vív. Pedig a valóság éppen olyan izgalmas lehet, mint a fantázia, csak ahhoz egy kicsit többet kellene tenni, mint sörözgetni a sátor hűvösében.

Az igénytelen kategória egyik alfaja számomra a fanatikus. Nekik a felszerelésük még akár rendben is lehet (mondom, ennek nem vagyok szakértője) de olyan hévvel hisz abban, amit csinál, hogy az már akadályozza a fejlődést, mert nem is hajlandó meghallgatni nemhogy a többieket, de a tudományos eredményeket és kutatásokat sem. Valahonnan hallott okosságokra épít, és nem veszi a fáradtságot arra, hogy utánajárjon a valóságtartalmának. 
Innen jönnek az olyan kijelentések, hogy "a harcos eldönti, milyen sebet vállal be egy komolyabb seb okozásáért" - azaz hagyom, hogy megvágják a lábam, de cserébe leütöm a fejét.
Vérfertőzés, sebláz? Esetleg combartériás vérzés? Nagyvonalúan kihagyva a képletből. Alapvető anatómiai ismeretek, hogy esetleg az alkaron átvágott inakkal baromira nem fogok kardozgatni? Úri huncutság. Józan ész, miszerint a lábán sebesült harcos egy hadjáratban nem igazán van a csapata javára? Ugyanmár, kérem, hiszen az ellenfele legalább meghalt!
A hitvilágot nem sorolom ide, mert a vallás magánügy, legyen az keresztény, hindu, turulista, vagy ezek egyvelege.

A normális
Ők azok, akik lehetőségeikhez és tudásukhoz képest igyekeznek a lehető legtöbbet nyújtani. Ha nem is telik nekik indulóban csilli-villi teljesvértre, de odafigyelnek azért a részletekre is, és határozottan fejlődnek. 
Sokuknál örvendetesen fejlődik a vívás is, látványos is, meg valósághű is egyben.
Egy probléma van a köreikben, mégpedig az, hogy sokan nem igazán tudnak előadni. Nem csinálnak kerettörténetet, valami vicces-szórakoztató kontextust, ami emberközelivé és a laikusok számára is érthetővé tenné a látottakat. Ne feledjük el, hogy az efféle vásári mutatványoknak (és itt nem pejoratív felhanggal használom a kifejezést) már a középkorban is a szórakoztatás, illetve a szórakoztatás köntösébe bújtatott okítás volt a céljuk.

A Szent László napokra visszatérve sajnos sok volt az első kategória, de azért akadt a második kategóriából is egynéhány. Ha már rendezvénykritika, akkor itt vannak a top dolgok:

Legnagyobb korhűtlenség
Szent László király bevonult egy kétlovas római kocsin... (a pontos neve asszem biga, ahogy a kisfiamtól megtudtam.) Ezt asszem nem kell tovább kommentálni.

Legjobb bemutató
A Szent László lovagrend csinált végre egy látványos, és szórakoztató bemutatót. Volt egy kis kerettörténet, ami megfelelő mértékben komolytalanra véve remek szórakoztatást nyújtott, nem húzták túl, nem volt szájbarágós, de azért alapdolgokat jól bemutatott. Például a mögöttem ülő gyerkőcök egy óra múlva viszonylag korrekt pajzsfalat alkotva püfölték egymást fakardokkal, így gyanítom, valahol megragadt bennük az információ. Külön jóság, hogy nem csak a harcosok, de a hölgyek is ott voltak. Nem mondom, hogy nem lehet még csiszolni, de szerintem az irány jó, és valahonnan innen kellene indulnia az egésznek. Szórakoztat, és mellette tanít.

Leginformatívabb bemutató
Számomra a solymászatról szóló volt az. Nem volt nehéz, semmit nem tudtam a solymászatról, és azt sem gondoltam volna, hogy ezek ilyen szép és kecses állatok.

Legszimpatikusabb csapat
A barantások voltak azok. Látszott rajtuk, hogy fontos nekik, lelkesek, és hisznek abban, hogy helyes, amit csinálnak. Olyannak tűntek, mint akik számára elsősorban nem a harci technikák a fontosak, hanem az a közösség, amit létrehoztak, és az oda tartozás megélése. Ők voltak korban is a legvegyesebbek, az egészen kicsitől a felnőttekig, ehhez mért tudásbeli szórással. A hozzám hasonló fanatikusokat és magányos farkasokat kivéve azt hiszem, ez az, amit kaphat valaki ettől az egésztől.

Összességében nem volt rossz rendezvény, látok némi fejlődést, de sajnos a szervezőknek (és a közönségnek) láthatóan nincs igénye arra, hogy egy valóban korhű, valóban színvonalas, válogatott fellépőkkel teli esemény legyen.

Reméljük, jövőre is lesz!